Hát végre eljöttél. Nagyon jó. Addig űzött a keresés, hogy végre elkezdtél komolyan érdeklődni önmagad iránt. Mert bizony mindig és mindenben magadat kerested. Bizonyára túl vagy már jó sok olvasáson és spiri gyakorlaton. Már mindent kipróbáltál, már mindent elolvastál, mégse elégedtél meg semmivel. Egy idő után beérik a belső őszinteség is, és már bemered ismerni: hiába a sok gyönyörű megértés, hiába a sok különleges tapasztalat, még mindig betöltetlen az a belső űr, ami hajt, ami tovább űz. Mert már nem elég a világ. Ekkor kezdesz olyan útmutatókra és eszközökre találni, amik valóban haza vezetnek. Mert nem lehet a megváltásod Önmagadon kívüli. Mert a korlátlan sohasem fogja beérni a korlátokkal. Hagyd abba végre az értelmetlen játékszerekkel való játékokat, és fordulj végre önmagad felé, mert ott van minden válasz, amit keresel.
 
A Megvilágosodás Intenzív egy lehetőség, melyet szintén Önmagadnak adsz Önmagadtól. Látszólag egy újabb technika, egy újabb elvonulás, de itt most megfordul a dolog, mert nem építgeted és csiszolgatod a hamis énedet, hanem itt szembenézel a hazugságaiddal, képzelgéseiddel, tévedéseiddel és mindent szétszedsz, mindent lebontasz. Visszamegyünk az alapokig. Először lejön a tető, majd ledöntöd a falakat, az ablakokat, ajtókat kidobod, az alapot felcsákányozod. Megnézed, mi marad. Mire építetted fel mindezt? Mert ami nem állja ki az időtlenség mércéjét, az nem méltó hozzád. Ha megvizsgálsz minden múlandót és időlegest, és elengeded akkor mi marad? És mi az a minden hamist elmállasztó véső, ami segítésével eljutsz Önmagadhoz? A "Ki Vagyok Én? " kérdés.
 
Mert amíg azt mondod, nem tudod ki vagy mi vagy, addig nem értél haza. Amíg egy szemernyi bizonytalanság is van, addig nem mentél végig. Én Vagyok. A nemtudás szükséges lépés a világ és a hamis én koncepciójának elengedésére, de ne állj meg a nemtudásnál. Az üresség szintén csak egy lépés az önmagát csak térben és dimenziókban képes létezőnek elképzelő elme számára, a dolgok üressége csak a világ, a dualitás, a tudati objektumokhoz tartozó koncepció. De ne állj meg az ürességnél. A semmi is csak egy átvezető koncepció - a tudati tárgyak kiüresedését az elme még mindig elképzeli valahogyan. Még mindig át akarja magát menteni - akkor csak a semmi "van". De ne elégedj meg a semmivel, ne állj meg a semminél. Nem mondhatod azt magadról, hogy nem vagyok, hogy nem tudom mi vagyok, az üresség vagyok, nem kimondható, nem megismerhető vagyok, mert ez még csak a kása kerülgetése, még mindig menekülsz önmagadtól. Már hogy ne ismernéd önmagad, minden, de minden kétséget kizáróan csak ÉN VAGYOK. Azt, hogy mi az Én Vagyok, nem azért nem elmondható, mert olyan "misztikus", hanem mert az alanyiságban nincs semmi más, csak az Én Vagyok, nincs érzékelő, ami bármit fel tudna ismerni, nincs megértés, nincs semmilyen milyenség - abszolút módon csak ÉN VAGYOK.
 
Az Én Vagyok folyamatosan próbálta megmutatni neked magát, ezer arcban mosolygott rád, csak te fordultál el mindig tőle. Amikor bármilyen öröm megjelent az életedben, amikor bármikor belesüppedtél a nyugalomba, amikor szellemi megértéseket kaptál, amikor elkezdted elfogadni, hogy te nem a kivetült világ és tudat objektumai vagy, hanem maga az, amiben mindez megjelenik, amikor arra ébredtél egy nap, hogy én vagyok a jelenlét, amikor elkezdtél ráérezni arra hogy "AZ Vagyok". Valami megmagyarázhatatlan finomság, amikor egyre gyakrabban megjelent az ok nélküli öröm, ezek mind-mind az Én Vagyok felcsillanásai voltak. De haza kell érkezned. Amíg megértésekre támaszkodsz, addig az nem élő. A megértés segíthet kivinni abból a rendszerből, ami megért. Egyszer minden játékodat le kell tenned, és teljesen önmagad felé kell fordulnod és elfogadnod azt, ami igazából vagy. Én Vagyok. Az éber tudatosság elfogadja önmaga egyetlen és kizárólagos vanságát. Teljesen önmagába fordulva minden másból kivetkőzik, kifordul hamis azonosulásaiból. Nem "Az Vagyok", hanem "ÉN VAGYOK", a különbség nem elmondható és MINDEN. Amíg csak az "Az Vagyok"-ig jutsz, addig valami még nem akarja elfogadni azt, hogy nincs "AZ", csak "ÉN" Vagyok. Mintha a tenger gyönyörködne a hullámaiban és azt mondaná - milyen szép tenger, ahelyett, hogy azt mondaná - milyen szép vagyok. Olyan ez mintha a maratoni futóverseny vége előtt a célszalag előtt leülne a nyertes versenyző, hogy már "megcsinálta". Ahol már elfogy minden távolság a jelenlét és közted, és nem marad semmi más csak az éntelen Én Vagyok. Érkezz be önmagadba - fogadd el önmagad végtelenségét, megmásíthatatlanságát, végérvényességét, mert addig nem érted meg önmagad végtelen szentségét, azt, hogy önmagában állóan és minden mást lehetetlenné tévően, minden magasztosságon túl csak ÉN VAGYOK.
 
Ha végre minden kétséget kizáróan tudni szeretnéd ki is vagy te, ha már nem a világ, hanem az Igazság érdekel, olvass tovább és gyere el és fedezd fel végre a soha el nem múló napot, ami mindig csak itt ragyog és ragyog és ragyog…